Sokadik alkalommal utaztak Indiába pécsi egyetemisták dr. Gyurok János, az immár a Zsolnay Kulturális Negyed területén működő PTE BTK Szociológia Tanszéke docensének vezetésével, ezúttal is három hétre.

A magyar felsőoktatási intézmények esetében nemigen van példa arra, hogy hallgatóit egy egyetemi oktató rendszeresen viszi tanulmányutakra. Az utazások költségeinek nagy részét Gyurok pályázati és szponzorpénzekből szedi össze. Általában tízfős csoportok utazhatnak, akik közt az elmúlt években akadt szociológus, közgazdász, jogász, történész szakos, egészségügyi főiskolás, orvostanhallgató, testnevelés vagy földrajz szakos hallgató is.

A legfontosabb cél, magyarázza Gyurok János, azon túl, hogy tanulmányozzák az ötezer éves kultúrát, a civilizáció egyik bölcsőjét, megérkezni valahová vendégségbe, egy varázslatos világba, amely minden alkalommal sokkot okoz, és meghatározó, életre szóló feltöltődést a diákok lelkében. A szakmai vezető minden esetben Gyurok János, a szervezési feladatokat pedig a szegedi tanyavilágban élő, vajdasági magyarból lett hindu szerzetes, Leveles Zoltán látja el évről évre.

Indián belül nagyon különböző világoknak lehettek szemtanúi, hiszen tanulmányozták a tradicionális kultúrát falun, jártak Kashmirban, ahol mindent fegyveresek őriznek, köszönhetően a pakisztáni-indiai áldatlan politikai viszonynak. Voltak Ladakh központjában, Lehben. Ladakh az ázsiai kontinens legmagyarabb része, hiszen ott alkotta meg nagy jelentőségű tibeti-angol szótárát Körösi Csoma Sándor. Jártak 45 fokos hőségben Delhiben, és 4000 méternél magasabban fekvő, jégfalak által határolt utakkal bíró területeken, és meghatározó élményt jelentett számukra a Kelet Velencéje, Srinagar.