Térkép                   Hangfájl                  

A keresztre feszített Krisztus ábrázolása kétezer esztendeje foglalkoztatja az emberiséget, örök témát adva a művészetnek. Az első keresztet Horváth János alkotását 1745-ben állították. A kereszthez fűződik a nép ajkán az a legenda, hogy egy kispap emlékét őrzi, aki szerelmi bánatában erről a helyről a mélységbe vetette magát és szörnyet halt. A legendának egyébként semmi történelmi alapja nincs.

A most látható feszület Rétfalvi Sándor alkotása, mely 1969-ben készült, szokványos rutinmegoldások helyett, általános érvényű gondolatokat közöl. Egyaránt szól hívőknek, más vallásúaknak, ateista nézeteket vallóknak. Vasbetonból készült T-alakú, úgynevezett Szent András kereszten függ a szenvedéstől elgyötört élettelen test. Egész súlyával előrebukik, a karok szinte kitépődnek a vállból. Oldalnézetből ellentétes formákat figyelhetünk meg. A keresztfa függőlegessége és a test cikkcakkban kirajzolódó vonala éles kontrasztot ad, ami fokozza a hatást. A művész a test megalkotásánál figyelembe vette, hogy a szobor egyaránt tökéletes látványt nyújtson mind közelről, mind távolról. A kereszt négy méter húsz centiméter magas, a test pedig két méter húsz centiméter, így a lábánál állva alulnézetből láthatjuk. A fájdalomtól barázdált arc, az üveges szemek, a törzs csontvázszerű rajzolata, a szinte nyitott mellüreg drámai hatású. Rétfalvi keresztre feszített Krisztusa görcsbe rándult testének emberi fájdalmával figyelmeztet múlt és jelen embertelenségére, az emberiséget sújtó erőszak fenyegetésére.