Térkép       Hangfájl

Pécset, illetve akkori nevén Sopianae-t a Kr. u. 2. század elején a rómaiak alapították. A 4. századra már virágzó tartományi székhellyé és a kereszténység egyik jelentős központjává vált. Ezt a vonását máig megőrizte, hiszen Pécs 1009 óta püspöki székhely. Az ókori város ókeresztény közösségétől számos sírépítmény, sírkamra, épített sír, kápolna és mauzóleum maradt ránk. Többnyire a földfelszín alatt épített sírkamrák fölé emelték a kápolnákat, így a kétszintes építmények kettős feladatot láttak el: egyszerre szolgáltak temetkezési helyként és szertartások céljára. A sírok nagy részét a 4. században emelték, amikor a kereszténységet a Római Birodalomban már elismert vallás volt. A Cella trichora, azaz a háromapszisos (háromkaréjú) temetői kápolna jellegzetes ókeresztény sírépület volt. Téglalap alakú középterére északon, keleten és nyugaton egy-egy karéjt építettek, mely így egy lóherére emlékeztető alaprajzot formáz. A háromkaréjos temetőkápolnát 1922-ben találták meg. A falakat, melyek 1,3 méter magasan maradtak meg, két rétegű festés díszíti. Az alsó réteg egy geometrikus ábrázolás, az újabb rétegen pedig egy függönyminta alsó szegélydíszes részét ismerhetjük föl. A Püspöki Palota alatt található, egyházi kezelésben van.